Nem véletlen, hogy mostanában megannyi könyvet olvasunk.

Valósággal faljuk a lapokat és a betűket és minél többet akarunk. Fogyasztók lettünk, márpedig a fogyasztónak nincs szüksége értelemre, nem kell, hogy felülvizsgálja, amit tesz, miért teszi. Az eladónak ez nem kell, csupán forgalomra és bevételre van szüksége, ahhoz pedig egyszerű, cselekvő fogyasztók kellenek.

De miért van szükségünk annyi könyvre?

Mindent belőlük akarunk megtudni (ha nem az internetről). Könyvekből tanulunk kis gyermekkorunktól fogva halálunkig. Könyvekből tanuljuk meg, hogy kell számolni, hogyan kell sütni-főzni, hogyan éljünk jó párkapcsolatban, miként közeledjünk szexuálisan partnerünkhöz, hogyan legyünk jó szülők, hogyan bánjunk a háziállatainkkal, stb.

Minden tudást információként és minden információt tudásként akarunk megszerezni. Nem véletlenül élünk a tudomány és az informatika korában.

De mi is az a tudás? Mit értünk ma alatta?

Nap mint nap ledöbbenek, amikor a gyermekeket figyelem az iskolában, ahol tanítok. Hatalmas mennyiségű (!) leckét kell megtanulniuk, de mindaz, amit tanulnak, csupán lexikális tudás. Viszont amikor a hétköznapi életről beszélgetünk, akkor derül ki, hogy tudásuk valójában nagyon felületes.

Emlékszem, középiskolás koromban miért gyűlöltem meg az irodalom órákat. Nem a könyvenk, olvasmányok miatt, bár érdekes módon a kötelező olvasmányokat ritkán vettem elő. Zavart a kötelezőség.

Egyik órán válaszolnom kellett arra a kérdésre, hogy mit akar kifejezni a költő. Elmondtam, hogy számomra mit jelentenek ezek a sorok, én miként értelmezem. "Nem jó." Ez volt a válasz. Nem értettem, miért "nem jó" az, amit én gondolok. Nagyon mérges lettem, mert hirtelen tudatosult bennem, hogy a "helyes válasz" nem az én gondolatom, hanem valaki másé, aki  mint egy vegyész, elemezte a művet és meghatározta, mit hogy KELL értelmezni.

Valójában az idő múlásával megértettem, hogy mindaz, amit tudás címszó alatt belénk öntenek az iskolákban, valakik által meghatározott gondolatok, információk. Az a fontos, hogy tömegcikkek legyünk, és még véletlenül se tudjunk önálló gondolatokat létrehozni.

A főiskola alatt ez még inkább elmélyült bennem. Amikor a legrettegettebb vizsgámra, a komplex pedagógia-pszichológia szigorlatra készültem, ugyanaz az elmondhatatlan düh fogott el, mint a középiskolában. Az a tíz tétel, amelyből fel kellett készülnöm, másról sem szólt, minthogy (számomra) egyértelmű dolgokat hangyányi darabokra szedjünk és minden részletét igyekezzünk minél értelmetlenebbül elmagyarázni.

Igaz, a vizsgát jelessel teljesítettem, de azóta ha meglátok egy gyermeket, vagy amikor az óráimon a gyermekeimmel foglalkozom, nem az érdekel, hogy Freud vagy Erikson szerint milyen életkori sajátosságai vannak és a különböző fejlődési szakok melyikében tart, hanem az, hogy ki ő, aki előttem áll.

Visszatérve a könyvekre. A könyvpiac ma egy rendkívül jó haszonnal dolgozó iparággá vált, ugyanis felismerte azt, hogy az emberek nem azért vásárolják a könyveket, mert általuk önálló érzéseket, gondolatokat szeretnének ébreszteni magukban, hanem azért, hogy megtudják, mit hogy kell csinálni. Hogyan kell élni. Elolvassák, megtanulják, alkalmazzák ... és nem kérdeznek. Hall, olvas, meglát egy hírt a médiában és csámcsog rajta. Nem néz mögé, nem érdekli, honnan jött és mennyi valóságalappal bír. "Benne volt a TV-ben", ez neki elég.

Valóban elég akkor, ha nincs előttünk az értelem. Sem önmagunkban, sem az életünkben. Sajnos legtöbbször a Könyvek Könyvével, a Bibliával is így vagyunk. Sokan nem csupán azért nem olvassák, mert nem értik meg, hanem úgy vannak vele, hogy ha a templomban úgy is elmagyarázzák, miért törjék magunkat.

Sőt, van a templomnál egy árulkodóbb szó, a magyar egyház kifejezés. Mit értünk alatta? Azt, hogy csak egy ház létezik, ami az igaz hitet adja. Csak ebben hihetek, ha letérek az útról, elkárhozom. Ezért bármit is mondanak ott, "vakon hiszem".

Csakhogy a "vakhitet" valójában nem ismerjük. Ez nem az, hanem félelem.

Érdekes, hogy gyermekkorom óta érdekelt a Biblia, de valamiért soha nem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam. Próbálkozásaim voltak, de valahol mélyen egy hang figyelmeztetett, hogy amit a kezemben tartok, az már meg van magyarázva. Ezért voltam képtelen elolvasni. Engem nem a magyarázatok érdekeltek, hanem a mondanivaló.

Majd később megtudtam: a mai Biblia valóban meg van magyarázva, sőt, mitöbb nem csak magyarázva van, hanem sok-sok írásból összeválogatva -valaki szájíze szerint.

Ha valóban értenénk, mit jelent a Biblia, mit jelent az, hogy a Könyvek Könyve, nem lenne szükségünk magyarázatokra (és ezzel együtt még több ezer könyvre sem). Ám a Biblia megjelenésével más is megszületett: a politika és a bürokrácia.

A bürokrácia nem ott kezdődik, ahol az emberek leírják gondolataikat, vagy fontosnak vélt feljegyzéseket készítenek. József Attila szavait idézve a bürokráciában nem vagyunk egyebek, mint "kartoték-adatok". Ezek mögül az ember hiányzik.

Ha pedig a sorok mögé látnánk, és letörölnénk a rengeteg kartotékot, rájönnénk, mi minden felesleg áll az utunkba. A politika nagyon jól ismeri ezt, csak ha nyíltan az emberek elé tárná, önmaga "értelmét", "mibenlétét" veszítené el. Megölné önmagát.

A temérdek könyvet pedig azért is faljuk, mert életünk nem szól másról, mint szüntelen keresésről, kutatásról. Érezzük, hogy valamit elvesztettünk, de csak nagyon mélyen és csak nagyon ritkán tör felszínre a felismerés.

Sőt, az öngyilkosság mögött is keresés áll! Az öngyilkosságot elkövetők javarésze valaki, vagy valami után indul el. Valamit elveszített és úgy véli, csak ott találhatja meg. Valójában nem áll messze az igazságtól.

Számtalanszor eltűnödtem azon is, hogy ha egy értelmetlen teremtés elszenvedői volnánk, akkor miért találnánk meg mindennek megfelelőjét a természetben. Mert ott van, csak ki kell nyitni a szemünket. A természetgyógyászat, a gyógynövények régebbre nyúlnak vissza, mint az orvostudomány. S hogy miért nem kapnak elég szót? Azért, mert amire a természetgyógyászat és a gyógynövények képesek, azt nem tudjuk a tudomány nyelvén elmagyarázni. Nincs rá szakkifejezésünk, nem tudjuk egy érthetetlen, idegen nyelvű kifejezéssel meghatározni.

Ha a Biblia a maga teljességében, helyes fordítással, magyarázatok nélkül került volna elénk, most nem lenne szükségünk a "tudásra".

Sőt, a "tudást" Ádám és Éva választotta. Mi lett volna a másik út? Nem a tudatlanság, hanem az Értelem.

Ha értenénk egymást és nem tudnánk egymásról, ha -ahogy Müller Péter írja- teremtményekként gondolkodnánk, ma máshol tartanánk.

Elmondhatatlan hálával tartozom azért, amiért művészetet taníthatok és tevékenykedhetem benne. Csakhogy a kor "szellemisége", az oktatáspolitika -sőt, mindkettő külön-külön is- üldözi a művészetoktatást, mert az gondolatokat, érzéseket ébreszt nem csak abban, aki műveli, hanem abban is, aki hallgatja.

Ha füleink lennénk, hallanánk. Nem vesztettük volna el azt, ami után ma lázasan kutatunk, Értenénk és nem tudnánk.