Esti gondolatok

 2010.03.15. 21:22

Amíg két csillag ragyog az égbolton, még tudunk hová menni, még van mihez viszonyítani. El nem tévedhetünk.

Ha már csak egy fény fog tündökölni, csak a remény marad, hogy a Szeretet csillaga lesz az.

 

Az életben több csillag bukkan fel, de legtöbbjük csak átvonul felettünk, majd sietve porba hull. Ahogy egyre közeledünk az Egyetlen csillag felé, egyre több hullócsillagot ismerünk fel, amelyek tüze önmagukat pusztítja. Persze, ezt nem látjuk azonnal, mert a hol a tündöklés, hol a szemünkbe hulló csillagpor vakít el. Majd a por hamuvá lesz, s holt hamvakkal a kezünkben ismerjük fel a csillogás mögötti Értéktelenséget.

A csillagok fogynak, de fényük mécsesként ragyog szívükben. El nem tévedhetünk. Ahogy fogynak az útjelzők, úgy érezzük magunkat egyre közelebb a célhoz.

Ahogy közeledünk, a fények megsokszorozódnak, s az út végén egybeolvadunk a Fénnyel, hogy benne éljünk tovább.

A bejegyzés trackback címe:

https://jacintsohaja.blog.hu/api/trackback/id/tr681842413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Miss Cinege 2010.03.16. 13:15:33

nagyon betaláltál ezzel, tudod oda a közepébe! Főleg a középső, hosszabb rész szól most nekem. köszi, hogy így indul a hetem - megint van gondolkodni való :)
süti beállítások módosítása