Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

A megszentelt tavasz

 2010.04.26. 11:01

"Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy."

Írja Ernest Hemingway. Egyszerű, szép mondat, de vajon látjuk-e, mi bújik meg mögötte.

Nézz ki az ablakodon. Előtted ott áll egy fa, zöld rügyekkel tarkítva, vagy színpompás virágokba borulva. Ez a fa ott volt télen is. Nem virágzott, nem rügyezett, alázatosan átadta magát a Természet rendjének. Tudta, hogy a várakozás nem hiábavaló. Most újra virít, s hirdeti az Életet.

S hol volt eddig a folyó? Jéggé meredve várta az első napsugarakat, hogy páncéljából kiszabadulva újra örömmel bukdácsoljon át a völgyeken. Tudta, hogy a várakozás nem hiábavaló. Medrében ezeregy élet születik.

 

Hogyan született ez a folyó?

Apró érből duzzadt az idők folyamán, míg az anyaföld megnyílt előtte, hogy medret adjon neki, s kavicsok jelezték ágyát. Ő pedig folyt tovább, egyre szebbé, egyre nagyobbá érve, míg mentén zöld növények sarjadtak; körülötte s benne új életek fakadtak. A befogadottból befogadó vált.

Nem ereje, hanem Hite vezette. A Hit pedig alázattal és kitartással társult.

Tudta, ha lavinaként indul útjának, nyomában csak pusztulás marad, s végül önmaga is szertefoszlik. Nem tett mást, mint ismerve a Természet szent törvényeit hagyta megszülni magát, hogy most ő legyen Életadó.

 

Igor Sztravinsky a Sacre du Printemps - innen a cím: A megszentelt tavasz - nevet viselő művében hasonlóan indítja útjának a zene győzedelmét. Egyetlen hangszer, a fagott szólal meg csupán, mely szólóhangszerként amúgy is ritka, főként ebben a szerepében: a legmagasabb fekvésből, egyedül indítja a dallamot. A parányi ér életre kel. Mi, akik látjuk -s hallgatjuk-, még nem tudjuk, mi lesz belőle, de benne már ott van a Hit.

 

Hemingway mindezt tudta, ahogy azt is, hogy a tavasz nekünk is Hitet ad: a remény sugarát gyújtva meg bennünk. Létünk alapjai itt vannak, megláthatod a folyóban, a fában. Egyik sem küzd, hanem él. Átadja magát annak a Bölcsességnek, amelyből ő maga is származik. A Télben nem az elmúlást látja, hanem a Tavasz közeledtét, az új életet. Tudja, hogy újra folyni fog; tudja, hogy újra kirügyezik s virágba borul. Ez a tudás a Hit.

A bejegyzés trackback címe:

http://jacintsohaja.blog.hu/api/trackback/id/tr31952223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.