A szenvedés oka a vágy.

Ez Buddha alapigazságai közül a második. Ám az már szinte balladai homályba vész, mi is az a vágy, és miként vezet szenvedéshez.

Buddha négy alapigazságával létünk mókuskerekét vázolja fel, mikor is a mindig többet akarás önmagát őrlő malmát hajtjuk. Csakhogy e kép központjában áll az a vágy, amelyet nem ismerünk fel.

A vágy lényege, hogy nincs benne Hit.

A vágy azt jelenti, hogy álmodunk magunknak egy világot, ám ugyanakkor falat is emelünk köré és tudatosítani kezdjük, hogy ez a világ számunkra nem érhető el - mindvégig utópia marad.

Elképzelünk magunknak egy szerencsésebb, boldogabb életet, ám mindezt jelenlegi helyzetünkből szemléljük, s mikor kinyitjuk szemeinket, csupán a kijózanodás émelyedettsége marad számunkra. Így születik meg a lemondás, az apátia; így születik meg a szenvedés.

A Hit nélküli vágy nem más, mint önellentmondás. Mintha azt mondanánk: erre van szükségem, de nem kell.

Mi a különbség Hit és vágy között?

Az, hogy a vágy az Ego terméke, mellyel önmagát csapja be: lemondással terhes nagyravágyás.

A vágy az, mellyel az Ego hatalmában kívánja tartani az Önvalót, az Ős Tent. Mutat számára egy képet, ami ő lehetne, de még mielőtt az Önvaló elkezdene valóságot teremteni saját maga számára  - mivel Önvaló, ezért egyetlen élettere a valóság -, az Ego elhessegeti a képet, s amellett, hogy hiú ábrándnak állítja be azt, a hatalom fenntartásának egyik fegyveréhez nyúl: a bűntudatkeltéshez.

Ennek az Egonak a felnagyított, globalizált képe a mai társadalom "uralkodó rendje". Ha ezt elülteted nem csak a hatalmi osztályok propagandájában, de a szocializációs színterek minden lehető szintjén, eléred azt, hogy a vágy megölje az Önvalót, majd ha ezt megtette, rituális öngyilkosságot hajtson végre.

Ha viszont a másik utat választod, miszerint táplálni kezded az Önvalót, úgy elérkezhetsz Buddha alapigazságainak megértéséhez, s a vágy szülte szenvedés feloldozásához.

Ám légy óvatos! Buddha azt mondja, hogy a szenvedés feloldozásához nyolc nemes ösvényen keresztül vezet az út.

A vágy pedig mindvégig ott lesz, hogy megkísértsen. Az Ego a vágyból él, ezért foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. Éppen ezért számtalan formát s arcot képes felvenni.

Az első lépés, hogy rájössz, a vágyat nem csupán az Ego, hanem az Önvaló oldaláról is meg lehet közelíteni. A szenvedés túlpartja a Szeretet. Mindkettő Benned gyökerezik.

A Szeretet viszont csak az önmegismerés által érhető el és élhető meg. Amikor már képes vagy az Önszeretetre, fel fogod ismerni Önvalód valódi igényeit - nem mellesleg a vágyak is innen indulnak ki. A vágy az Önvaló vulkánkitörése.

Az igény pedig valóságot szül.