Pompásan éreztem ma magam.

Barátok között töltöttem a napot, jó hangulatban, a levegőben érződött a kölcsönös szeretet mámoros illata. Elvégre azért gyűltünk össze, hogy megosszuk egymással a mai napot. Persze, erre más alkalom is kínálkozott, ami nem a Valentin nap volt.

Miért is "ünnepeljük"? Azért, mert szükségünk van rá. Azért, mert sokszor elfelejtünk szeretni, s csak akkor jutnak eszünkbe Szeretteink, amikor valamilyen alkalom felhívja rá a figyelmünket.

Én nem ünneplek. Igyekszem minden napot egyaránt kezelni, hiszen egyedül én felelek azért, hogy az a nap milyen lesz.

Valójában nem a világ változik körülöttem, hanem én magam érem el a változást. Magam döntöm el, milyen szemüvegen át nézem a világot.

Minden belülről sugárzik kifelé és onnan vissza.

S hiába az ünnepek, ha magamat nem tudom ünneplőbe öltöztetni. Először ezt kell megtennem. Fordítva nem várhatom el.

Az ünnepnek belül kell lennie. Szeretni pedig nem csupán egy napon szükséges.