Várlak. S ahogy egyre jobban közeledsz, napról-napra átélem azt a csodát, amelyet szüleid is. Osztozom a Szeretetben, s ez a legszebb, amit adhatsz, s amit adhatunk.

Mit is mondhatnék Neked? Hiszen bölcsebb vagy, közelebb vagy ahhoz, amit mi is szeretnénk elérni. Két világ határán lebegsz: s ezért hordozod mindazt, amit sokan még nem.

Olyanok birtokában vagy, amelyet itt, ebben a világban már elfelejtettünk, pedig onnan hoztuk, ahonnan Te is, csak "felnőttünk", s kincseinket ahelyett, hogy megosztanánk egymással, olyan mélyre temettük, hogy magunk sem tudunk róluk.

Te már készültél, sokszor elindultál felénk, de még nem volt itt az ideje, hogy felismerjünk. Nem voltunk készek Rád.

Most sem vagyunk teljesen azok. Azért jössz közénk, hogy tanulj és taníts minket! Eljöveteledig mást nem tehetünk, mint hogy magunkban helyet készítsünk Számodra. Addig is sok mindent kell tanulnunk. Meg kell értenünk és át kell élnünk a várakozás szent misztériumát és a Szeretet tündöklő ragyogását be kell engednünk szívünkbe.

Már most tanítasz minket! Nem csupán Szüleidet, hanem mindannyiunkat, akikben elültetted eljöveteled magját.

Te pontosan tudod, miért e két embert választottad, s miért ebbe a családba akarsz megérkezni.

Bennem már most ugyanúgy élsz, mint Édesanyádban és Édesapádban. Oly sokszor tűnődöm azon, hogy milyen lesz, ha már köztünk leszel. Úgy érzem, Te vagy az, akit korábban elveszítettem. Most értem meg arra, hogy el tudjalak fogadni, s valódi Szeretetben tudjalak részesíteni. Arra is gondoltam már, hogy Te helyettem jössz ide. Ezért is munkálkodom azon, hogy előkészítsem Neked a helyet.

Minden nappal közelebb kerülsz hozzám, s a várakozás nyugtalansága helyett az élet szépségeit kínálod fel nekem, s így kölcsönösen közeledünk egymáshoz.

Bennem már itt vagy!