A jógában van egy nagyon fontos mondat, a "Namaszté". Szanszkrit fordításban annyit tesz, mint "a bennem lévő isten meghajol a Benned lévő isten előtt".

Mit is jelent mindez?

Elsősorban azt, hogy tisztellek Téged, mert megtanultam tisztelni magamat!

Megértettem, felismertem a bennem lévő istent, ugyanakkor ráébredtem arra, hogy az isteni erő benned is ott munkál. Majd azáltal kerültem közelebb Hozzád, hogy felismertem, a kettőnk istene egy. Mi egyek vagyunk.

Egyszerűen hangzik, ám saját világunkban, mindennapi harcaink közepette ezt cseppet sem könnyű felismerni. Hiszen "zajlik az élet", mindenki a saját mókuskerekét pörgeti, s ez a tébolyult tempó olyan zajt teremt, amiben nem halljuk meg a belső hangokat.

A hang nem némul el -ezt mindannyian érezzük-, csupán elnyomják a halálhörgések, a kétségbeesett sikoltások. A füleinket, hallásunkat elveszíthetjük, mert abban a dimenzióban, ahová tartoznak, a Mulandóság őrködik.

A benső hang pedig már egy másik dimenzió kivetülése, amit az érzékszerveink szintjén hangként tudunk megélni. Mivel itt minden úgy jelenik meg, ahogy azt a befogadó érzékelni tudja.

Ám ha füleink, hallásunk a Mulandóság martalékába vész is, valami tovább folytatódik. Hangként már nem tudom érzékelni, de valami továbbra is él bennem. Ha lenne más késztetésem, békében tudnék élni úgy, hogy csak a földi, fizikai dimenzióhoz igazodom. Csakhogy sem békét, sem harmóniát nem érzek. Nem jó itt nekem, valami állandóan mozgat, valami cselekvésre, változásra késztet.

Pedig mennyivel könnyebb lenne mindössze egy dimenzióra hangolódni. A Harc, mely bennem dúl, éppen két világ állandó konfrontálódása. Az egyik békét akar, de a másik nem enged. Nem tudja elviselni, hogy bárkit is megtűrjön maga mellett, mert akkor elveszti egyeduralmát.

Kardját kivonja ugyan, de bekötött szemmel rohan a harcmezőre, ahol így a biztos pusztulás várja. Szemkötője lesz szemfedője is.

Ha csupán egyetlen pillanatra felemelné a kendőt, meglátná, hogy a Harcot soha nem nyerheti meg, mert felismerné ellenfelét. De nem csak ettől fél, hanem attól is, hogy ez az egyetlen pillanat elég lenne arra, hogy a Fény megvakítsa. Ezért inkább a Sötétségben botorkál tovább. Félelme viszont valótlan, mert vakság helyett Látást nyerne.

Te hol harcolsz? Kinek az oldalán állsz? A Sötétség, vagy a Fény harcosa vagy?