Mit fogsz nekünk tanítani? Ez az első kérdés, amely Rólad eszembe jut. Különös: nem azon gondolkodom, vajon miként neveljünk, mire tanítsunk meg Téged, hanem az, hogy Te mit tudsz nekünk mutatni.

Parányi vagy, s mégis letérdelek Előtted.

Tudom: ha Rád figyelünk, letörlöd a hazugságot, amelybe már "belenőttünk", s lételemünkké vált. Erre tanítottak, s ezt kell tanítanunk. "Mutass példát" - de milyen példa, az amely önmagában hamis alapokra épül? Mi történik, ha ezt adjuk tovább? A válasz egyszerű: az, amerre most tartunk.

"Utólag könnyű okosnak lenni". Ezt hajtogatjuk folyton-folyvást, ahelyett, hogy magunkba néznénk, s feltennénk a kérdést: ha van kiút, miért nem látjuk? Hogyan vehetnénk észre? Azáltal, hogy "felnőttünk", behunytuk szemeinket, és becsuktuk füleinket. Van kiút, csak nem látjuk, mert nem akarjuk látni. Van hang, mely irányít, csupán nem halljuk, mert nem akarjuk hallani.

Te még hallod és látod a választ. Nem utólag és nem okosan: most és bölcsen. Ami előtt pedig meg lehet hajolni, az a most és a bölcsesség. A rohanó időt nem tudjuk megfogni, az "okosságot" pedig meg tudjuk szerezni, szemben a bölcsességgel, amit hozunk, ami eleve velünk van. Amit itt nem látunk: az a most; s amit nem hallunk: az a bölcsesség. Mindkettőt onnan hozzuk, ahol most Te vagy.

A rengeteg hazugság eredményeként pedig úgy gondoljuk, onnan kilépve többé nincs kapcsolatunk vele. Kiűzettünk a Paradicsomból, időbe, "tudásba" zárva élünk. Ami akkor történt, az nem rajtunk kívül történt: megkaptuk a szabad akaratot, s éltünk vele. A kiűzetés nem volt más, mint magunk süketté és vakká tétele. S ahelyett, hogy az újonnan megnyíló kapukat kerestük volna, a csukott ajtót lestük, mikor tárul fel újra. Belezuhantunk és magunkat rántottuk le.

Ekkor kezdtünk el fordítva élni, amit megéreztünk, tudtuk, hogy az irány nem helyes, de ahelyett, hogy egy új folyosót nyitottunk volna magunk előtt, körbevettük magunkat kifogásokkal, s a hazugság dombjait hegyekké emeltük.

Még léphetünk. Az én lépésem az, hogy figyellek Téged, s hiszek Benned, s nem veszem el Tőled azt, amit közénk hozol.