Szolgálat. Egy újabb elkorcsosult szó napjainkból.

Ma már jószerivel nincs szolgálat, csak szolgáltatás, ami jelzi azt, hogy valamiért cserébe, valamilyen haszon érdekében történik. Sőt, önmagával kerül szembe az értelme, amikor azt mondja: ellenszolgáltatás fejében.

Valami megszólal. Nem elég, hogy a szolgálatból szolgáltatás lett, mindez valami ellen történik. De mi ellen, sőt, ki ellen?

Értelmét vesztette az a kifejezés is, hogy "felajánlja szolgálatait". Az ajánlat és az alázat meglehetősen hasonlóak, ami nem a véletlen műve.

Ha valakit, vagy valamit szolgálni kívánok, akkor azt alázatból teszem. Merüljünk el még jobban az alázat szóban. Valami alá. Külső páncélom, az egóm alá helyezkedem. Visszavonulok a Középpontomba, hogy onnan szemlélődve meglássam a helyes irányt, s helyesen cselekedjek.

Mi lehet önmagam alatt? Az Egységtudat. Annak felismerése, hogy nem csupán magamért vagyok felelős, hanem mindazért és mindazokért, amiket és akiket magamon kívülesőnek gondolok.

Az a Tudás, amely kimondja, hogy minden mindennel összefügg. Ez a Logosz Birodalma.

Ennél a szónál elnémultam, kezem eltávolodott a billentyűktől. Újabb felismerést kaptam, ami mellett nem mehetek el némán, ezért engedd meg, hogy egy személyes mondatot is ejtsek.

Erika! Mostmár tudom!

Köszönöm!

A szolgálat által ismerem fel a Logoszt, csak általa juthatok el a kollektív tudattalanig (C. G. Jung kifejezésével). Az Igazság és a Tudás ezen a ponton önmaga alá merül, és feloldódik az Egységben. Itt már nincs rá szükség, ahogy eljövend az a "hely", ahol a személyiség, az én is lehullik, s beleolvad a felhőtlen dervisforgásba, a "Boldog lelkek táncába".

Ezzel szemben a szolgáltatás eltiporja ezt az idillt, és kizárólag a személyes érdekeket nézi. Az sem zavarja, ha mást kell megkárosítania, becsapnia, kockára tennie mások életét. Szemellenzője nem engedi be a felismeréseket. Nem látja meg a Karmát, ami a Logosz küszöbén fekszik csupán.

A Törvény pedig nem üvölt, nem veri az asztalt. Ez a Törvény uralkodik a Természetben is. Nem tud kiáltani, képtelen szembeszegülni. Őt is a Logosz, s a Karma irányítja. Ereje csak akkor jelenik meg a fizikai dimenzióban, ha önmaga határait már átlépi.

Valójában már átlépte, ám nem vesszük észre, inkább újabb gátakat, kőfalakat emelünk, s azt hisszük, ezeket képtelen lesz áttörni. Bízunk szelídségében, ugyanakkor félünk tőle. Csakhogy a félelmet nem mutathatjuk ki. Jó mélyre el kell ásnunk, és hinni, hogy olyan mélyen van, ahonnan nem törhet föl. Ám sem a Félelem, sem a Hazugság nem a mi törvényeink alapján működik.

Mindezek a Szolgálat törvényei alapján működnek. Ha pedig a Szolgálatot szolgáltatássá akarjuk kényszeríteni, azonnal megjelenik az ellen, s ha valami eléri önmaga csúcspontját, úgy visszafordul a lejtőn, s önmagába zuhan vissza. Újra meg kell találnia a Középpontot, de a csúcsról már csak egy út vezet: a Vissza.

Azok a tanok, amelyek az Idők végezetéről, az Utolsó ítéletről szólnak, nem a megfélemlítést veszik eszközül, hanem a Logoszt. (Hozzáteszem: a Tanok és nem a hamis próféciák!) Ismerik a Törvényt, s ezért látják azt. Nem a jövendőbe látnak, hanem a Középpontba pillantanak.