Az Élet nem más, mint állandó zene. Folyton fortyogó, mélyből morajló tonalitás. Egy hang mindig Veled van, részed az Állandóság, s felette a Változás zenekara játszik.

Te vagy a Zeneszerző, Te vagy a Karmester! Mint a zenét, Sorsodat formálod. Egyszer kemény dúr, máskor lágy moll. Hol gyöngéd szóló, hol harsogó tutti.

De ne feledd: a szünet is a zene része!

Ahogy a gyermekeket, fiatalokat tanítom, állandóan tapasztalom, hogy a szünet számukra nem a zene része. Szeretnék azt átugrani, semmisnek venni, mielőbb túljutni rajta. Még nem tudják használni.

S ahogy magamat látom: élvezem a szünetet! Tartson még, legyen rá fermata! Milyen csodás! A hangtalanság mámora a hangok káoszában.