Ma délután egy, a kamaszkor küszöbén álló kisfiú koncertjének voltam szem- és fültanúja. Valósággal ledöbbentett nagynevű, idősebb művészeket meghazudtoló technikájának játszi könnyedsége, zeneisége.
Miben rejlik a gyermek zsenialitása?
Ahogy arcát, gesztusait figyeltem, azt vettem észre, hogy nem uralni akarja a hangszert, sokkal inkább eggyé válik vele. Együtt mozog, együtt lélegzik a zenével. Nem tudással bír, hanem Bölcsességgel.
A zenekar előtt ülve szinte elemelkedik a színpadtól, s a zongora csupán csatornája annak a Szférák zenéjének, Ő maga pedig tolmácsol; játéka az élet mosolyának és fintorának játéka. Ifjak, felnőttek, s idősek - mind keserű mosoly hagyja el arcunkat, mikor felismerjük mindazt az érzést, amely ott van a zenében, s amelyet még magunk sem értünk; s e gyermek a maga pajkosságával, huncut játékossággal teríti elénk életünk szőttesét. Ha az utcán, vagy a játszótéren látnánk e gyermeket, csak legyintenénk - "ugyan, mit tudhat a felnőttek világáról".
Nem csupán a Tiédről tud! Hanem az Övéről, az enyémről ... az Életről.
Nem Ő ül előtted, hanem Te vagy előtte, s innen látja, mit rejtegetsz az álarc alatt, mögött. Te pedig nem veszed észre a vidáman szaladgáló gyermeket, mert nem tudsz odanézni, ahol ő van. Azzal vagy elfoglalva, hogy meredten előre tekints, megtartva így álarcodat.
A koncertről kiáradó tömegben észre sem vettük a kisfiút. Hatalmassága parányi!
Tegnap, üres óráimban kedvenc folyóiratomat lapozgattam, s egy mondat megragadt az egyik cikkből: "a művészet mindig az életről szól".
Mit jelentsen ez? Mi teszi az életet életté?
Az, hogy merek, hogy ott van bennem a Merészség és az Alázat. A kettő nem zárja ki egymást, nagyon jól elférnek egymás mellett. Sőt, egyik a másikból táplálkozik.
Az Életet az képzi, hogy elfogadom a változást, azt életem természetes részének tekintem. Ám nem csak változás létezik, hanem változtatás - egymásnak szülei és gyermekei. Változás akkor következik be, ha változtatok - változtatás pedig csak változással lehetséges.
Ahhoz viszont, hogy mindezt meg tudjam tenni, az Alázat elengedhetetlen.
Nézz a tükörbe. Lásd meg magadban Istent és Istenben magadat!
Vedd a kezeidbe Isten hárfáját, húrjait Merészséggel és Alázattal pengesd. Isten hárfája a Te hangszered is: Benned is zenél!