Mit is jelent ez a szó? Tabu az, amiről nem szabad beszélni.

Íme, az első önellentmondás. Szabad annyit jelent, mint nem köthető gúzsba, nem láncolható le - nem állhatsz felette. Akkor mégis hogyan lehet a szabad nem-szabad?

Aki az önmegismerés mezsgyéjén halad, rádöbben arra, hogy létezik egy szó, amelyet a Lélek, a Szellem képtelen értelmezni. Ez a szó: nem.

Nem szabad beszélni róla. Azzal, hogy nem, éppen céljaink ellentétjét fogjuk elérni. Mindig a bűn a legédesebb, így az válik a leginkább csábítóvá, ami nem szabad. Miért is? Azért, mert sem a Szellem, sem az egó nem képes elfogadni azt, hogy valami nem szabad. Mindenáron ki akarja szabadítani. Márpedig a börtönből ugyanaz az út vezet kifelé, amelyiken bementél.

A nem szabad félelmet kelt, ugyanígy a tabu is. Nem tehetem meg, nem tapasztalhatom meg én magam - ám így nem tudom értelmezni. Különösen az egó nem szereti, ha valami nem szabad. Felülkerekedik, hogy vélt erejét megmutatván eljátssza a hős szerepét, a bátor lovagét, aki a toronyba zárt királylányt kiszabadítja.

Csakhogy a zsarnokság zsarnokságot szül. A makacs engedetlenségnek még makacsabb ellenszegülés lesz a következménye. Így válik a tabu az egó erőpróbájának propagandájává.

A tabu mögöttes üzenete az, hogy "gyere, eressz ki". Aki farkast kiált, eképp válik önmaga farkasává: szigorú tekintettel fordul szembe veled, miközben azt várja, hogy a háta mögé kerülj. Aki tiltja a bűnt, az vétkezik leginkább.

Mik is a mi tabuink? Például a szex.

Ma már minden elérhető, csak egy karnyújtásnyira van. Elég, hogy leülj számítógéped elé, és beírd a keresőbe. Temérdek találat fog rád zúdulni. Mit gondolsz, miért éppen a szex szót írják/írjuk be leggyakrabban az internetes keresőkbe?

Azért, mert máshol, olyan helyeken, ahol "szocializálva vagyunk", a szex tabu. Ám csupán azért, mert valamiről nem beszélünk, nem jelenti azt, hogy az nem is létezik. Épp ellenkezőleg: a hívó szó annál kérlelőbbé válik.

Csakhogy a mélyen szunnyadó tudatalatti mindig bölcsebb a felszínnél. Nem szereti a korlázokat, ám álságos elnyomás alatt él, hatalmas falak között, s a kapunál a tabuk küszöbének örzője áll. Tudatalattink pedig fél szemmel mindig azt a védtelen pillanatot lesi, amikor az őr megvakarja szemeit, és máris átlibben a túlsó oldalra.  Azért teszi, mert tapasztalatokra van szüksége (hinni akar, nem pedig vallani).

Ám amit a falakon túl lát, nem egyezik azzal, amit ő elképzelt. Mivel nem csak a tudatalatti, hanem maguk a tabuk is fellázadtak, s magukból kikelve próbálják az egymást elválasztó gátat áttörni. A szexualitás nem elállatiasodik - éppen az ellenkező irányba tart.

Mellőz mindent, ami az Élet világához kötné. Ezzel lázad. Mellőzi a Szeretetet, a Felelősségvállalást, mellőzi a Lelkek egymásba olvadását. Nincs már mögötte az az Egység, ahová a mámor pillanatában eljutnál.

A kéjhez úgy közeledsz, mintha a halálba menekülnél. Tested görcsbe rándul, egyre vadabban hullámzik, egyre kérlelőbb. Minden izzik, a tested készül kilépni önmagából. Majd jön valami. Valami, amiről azt hiszed, ez az. Ám néhány pillanattal később szinte idegenként tekintesz a melletted fekvő testre. Amit az előbb oly hevesen kívántál, most egyenesen taszít. "Mi történt? Ki vagy Te?"

Bűntudatot érzel, s hogy enyhítsd bánatod, elhiteted magaddal, hogy ez a szexualitás. S felmerül benned a gondolat: később ezt kell elmagyaráznod a gyerekeidnek is. A te sérült tapasztalatodat kell átadnod nekik. "Jobb ha nem beszélek róla. Majd ők is megtapasztalják". Csakhogy ez nem így működik. Gyermekeink nem csak a testünkből, de Lelkünkből, Szellemünkből is születnek. A részünket képzik (tehát nem a tulajdonaink, hiszen belőlünk "lettek"). S bár testünk is emlékezik, de Lelkünk és Szellemünk százszorosan. Minden, amit megélünk, és ahogy megéljük, gyermekeinké is válik.

S ha mi sérülünk, mit várunk el Tőlük?

A mondás így szól: "A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön." Ennek a Földnek Te is, én is, mindannyian részesei vagyunk. S ha már Földről beszélünk, gondolkodjunk globális méretekben: amit magammal teszek, Veled is teszem. S amit Veled, azt Vele is ... és így tovább.

Nézzünk meg egy másik tabut: a vallást.

A legtöbb egyház fegyvere a félelem - azaz, a félelemkeltés. Nem az egészet mutatja be egy szelettel szemben, hanem az egészet akarja magáénak tudni. Szabad akaratról beszél, noha a legsúlyosabb láncokat köti a karokra.

Amit megismerhetőnek tart, azt is csak magán keresztül engedi szemlélni, vagyis szűrőn keresztül. Minden más tabu.

A tabuk félelmet, és még több hazugságot szülnek. Megfertőznek, majd saját mérgükkel akarnak meggyógyítani - kétszeresen ítélve így pusztulásra.

Miért van még mindig szükségünk hazugságokra? Miért félünk őszinték, nyíltak lenni?

Démonjaink mindössze addig léteznek, míg nem szólítjuk őket nevükön. A félelemből táplálkoznak.A félelemnek nem ellenszere a gyűlölet, mivel a gyűlölet önmaga is a félelemből születik. Félelmedet csak nem-félelemmel lehet legyőzni. Hiába vicsorog szembe Veled, ha a háta védtelen.

Félelmeidnek nem azt kell megmutatnod, hogy uralod, hanem hogy ismered őket.