Jöjj, forró vágy,

Égesd el testem.

Gyújtsd meg hamis szívem,

Hogy hamuvá lehessen.

Hamvaszd el bennem,

Mi üres, tébolyult,

Váljon füstté mindaz, mi

Szegi a téves út

Porát, mint avar,

Mely mindent eltakar.

S a vándor, ki követi

Hangod csalfa szavát,

Nem leli meg végül

Az Igazak honát.

Lásd, én is így

Tévelygek Tebenned:

Közelséged delejez,

Távolságod taszít.

Szemünket bekötöd,

Így bocsátasz útra.

S ki nem látja a tengert,

Hullámsír lesz jussa.

Látom, Te is így

Indulsz el a harcba -

Fegyverünk a hazugság,

S egymást öljük halomra.

Dobd el puskádat,

S vele vértedet.

Szorítsd meg kezemet,

Így adjuk szívünket

Együtt át a vágynak,

Kit a félelem ural.

S ha gyenge, Ura rögvest

Pusztulásba zavar.

Tüzénél így melegszünk

Együtt mind, ki Vándor -

Már csak parázs ég, de szívünk

Őrzi a Tiszta Lángot.