Egy korábbi beszélgetésünkben a tabuk tárgykörét feszegettük. Ahhoz, hogy témánk fő vonalához érjünk, ide kell visszatérnünk, pontosabban a szexualitás tabujához.
Alapvető ösztönünk, mégis elnyomjuk. Miért?
Hogy közelebb kerüljünk, a keleti és nyugati világ közti különbségekre világítunk rá.

A napokban olvastam egy cikket, amely a japán nép lélektanát elemezte. A riportalany elmondta, hogy a japánok legfőbb elve az, hogy a közösség érdekeit az egyén érdekei fölé helyezi. Ugyanakkor szexuális attitűdjeikaz európaikhoz képest sokkal nyíltabbak.
Magunkra tekintve elmondhatjuk, hogy sokkal inkább inkább az individumra koncentrálunk, mintsem a kollektívára, ám -egyrészt éppen ezért is- szexualitásunkat egyéni korlátaink közé szorítjuk.
A pornóipar mégis virágzik és szinte mindenütt erotikus tartalmakba ütközünk. Ha figyeled a könnyűzenei médiát, tapasztalhatod, hogy szinte minden második videóklip nyílt, vagy elfojtott szexualitást sugároz.
Mi mindezt mégis véka alá rejtjük és a magasabb, lelki-szellemi értékeket kívánjuk hirdetni. Ez a prófécia nem vezet előre. Az elnyomott szexualitás éppen azért tör felszínre, hogy a valódi okokra hívja fel figyelmünket.
Magunkat modernnek valljuk, ám nem akarjuk észrevenni, hogy éppen az alapok billegnek, s minél jobban építkezünk, annál több terhet róvunk remegő lábainkra, melyek a súlyt már nem bírják el. Eközben másra mutogatunk. Első lépésben lebecsméreljük mindazt, amit nem értünk meg -hiszen könnyebb ezt tenni, mint megismerni. Másodsorban pedig titokban áhítozunk utána.

Sokan beszélünk arról, hogy a szex elsínylett, s az aktus után szinte undorodunk. Mindaddig nem vágyhatunk a szexualitás magasabb dimenzióira, amíg azt önmaga helyén nem tudjuk megélni. Az alsó csak akkor van helyén, ha felfelé mutat. Először az alsó szinteken kell teljessé válnunk.
A japán kultúra azért helyezi előtérbe a közösséget, mert már megérte az egyént, s képes lett az egót alázatossá tenni. A Káma-Szútra, a Tantra azért beszél a lelkek egyesüléséről, mert a testi szinttel már azonosult.

Önmagad megismerésének is a legalsó szintről kell indulnia. Meg kell találnod az első pontot, ehhez fogod viszonyítani a másikat. Csakhogy mivel magasabb dimenziót ismersz, ahhoz, hogy önmagad meg tudd határozni, még több pontra lesz szükséged.
A tabut csak úgy tudod feloldani, ha eljutsz az ő szintjére.