Feltűnt-e már Neked, hogy vallásos ünnepeink mind a Szeretet köré épülnek?

Ha igen, szerencsés vagy. Készen állsz arra, hogy elfogadd: a születés és a halál is a Szeretetben gyökeredzik. Megszületni és meghalni: a legtisztább Szeretet forrásából ered.

Épp úgy, ahogy életet adni és elengedni a haldoklót.

Ha nem, akkor sincs okod aggodalomra.

Ez annak a jele, hogy még vár Rád egy fantasztikus felfedezés. Ezek után fogod megismerni az Életet és a Szeretetet, ráadásul saját élményként élve meg mindezt - nem pedig mások szemüvegén keresztül.

Gyökértelenné fogsz válni.

El fogsz szakadni mindattól és mindazoktól, akik biztonságot nyújtottak Számodra. Elindulsz a saját utadon - amely önmagadba vezet.

Elszakadsz vallásodtól, elszakadsz családodtól.

Egyedül leszel - önmagaddal. Egyedül leszel - de nem leszel magányos.

365 napból körülbelül 10 vallásos ünnep. Minden évben kapsz 355 napot, amely szabad, amelyet a saját ünnepeddé tehetsz.

Évi 355 napot kapsz, hogy Hited ünnepévé tedd.

A Hitet pedig nem kaphatod kívülről, azt magadban kell meglelned.

Hitet nem adhat sem család, sem egyház, sem politika.

A papok és a politikusok arra tanítanak, hogy szeress másokat, másokért cselekedj - írja Osho. Teljesen elfeledkeznek Buddha első szútrájáról, amely így szól: Szeresd önmagad - és figyelj.

Anélkül kényszerítenek mások szeretetére, hogy megismerted, elfogadtad és szeretnéd önmagad. Virágot adnak a kezedbe azzal a feladattal, hogy ültesd el, ápold s várd virágzását - csakhogy a gyökereit levágják.

Te pedig kerted közepén ülsz, rothadó virágok között.

Jézus nem vallása által, nem Hitből cselekedett.

Tanítványai viszont nem hittek benne - ugyanis nem hittek magukban. Nem vették észre, hogy amit Jézus tesz, bennük is ott van. Távolról csodálták azt az utat, amit Mesterük megtett - anélkül, hogy ők maguk is útra keltek volna.

Olyan ez, mintha fognál egy útikönyvet, s rácsodálkoznál, mennyire gyönyörű az ország, a városok, a látványosságok - anélkül, hogy valaha is elmentél volna oda. Ezután pedig nem lehet élményekről beszélni.

- Tudtad Te, milyen kápráztató a Mount Everest?

- Miért, megmásztad?

- Nem, olvastam róla.

- Akkor Te honnan tudod, milyen is az a Mount Everest. A Te tudásod nem a tiéd. Mások adták a szádba. Fogalmad sincs, miről beszélsz.

"Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."

A vallásnak köszönhetően nem Jézus, hanem a Tanítványok váltak példamutatókká.

Ugyanazt cselekszik ma a papok, a politikusok, sőt, még a szerelmesek is, mint amit ők tettek. Nincs Hitük, csupán demagógiájuk. Valós élmények, tapasztalatok nélkül élnek, és saját korlátaikat kényszerítik másokra is.

A papok és a politikusok - de nem csak ők - önmagukat állítják be követendő emberekként. Valójában nem hiteles emberek. "Kövess minket, mi megvédünk. Mi Érted vagyunk."

Ez a megfélemlítés egyik formája.

A párkapcsolatoknál hasonló játék folyik.

Rendszerint lealacsonyítjuk magunkat, s azt mondjuk, a Másik Fél sokkal őszintébb, sokkal jobban szeret. Mi vagyok én hozzá képest?

(Persze ennek fordítottjával is találkozhatunk.)

A párok ugyanis nem képesek felismerni, hogy a Másik Fél mindig önmaguk tükörképe. Nem jobb, nem több a Másik. Pontosan olyan, mint én.

Ennek fel nem ismerése szüli a hazugságokat. Így lesznek a párkapcsolatok "politikai kapcsolatok".

A Szerelem vallássá válik, nem hitté.

Emlékszel még az első kérdésre?

Válaszod akár igen, akár nem, mindannyiunkban van egy közös:

át kell lépnünk a küszöbön, s meglelnünk azt a felismerést, amely több ezer év óta vár ránk. Túl kell lépnünk a Tanítványok, a papok és még sok milliárd társunk korlátain.

Le kell dobnunk a vallás láncait, hogy a Hit szabadságát vehessük magunkra.

Fel kell ismernünk, hogy a Szeretet mindannyiunkban "ott van".

A példát már megkaptuk, már csak el kell indulnunk a saját utunkon, hogy a legvégén közös ösvényre érhessünk.