Miért vágyunk a Halálra?

Talán azért, mert olyasmit keresünk benne, amiről úgy hisszük, csak ott találhatjuk meg.

Úgy véljük, csupán a Halálban szűnik meg a Valóság, csak benne menekülhetünk meg. Végső megnyugvást, biztos pontot keresünk benne.

Ám a Halál nem a megtalálásról, és nem a megérkezésről szól. A Halál nem beszűkülés, hanem megnyílás.

Hontalannak érezzük magunkat az életben. Nem találjuk a helyünket, mintha éreznénk, örök átutazásra kárhoztattunk.

Keresünk egy biztos pontot. Szüntelen megnyugvást akarunk - azt, ami lehetetlen, hiszen hiszen a megnyugvás nem lehet szüntelen. Állandóságot akarunk, mely mozdulatlan.

A Halált - vagyis inkább a pusztulást - keressük az életben, benne akarjuk létrehozni. Korlátok után kapkodunk a végtelenségben.

S szinte mindvégig hisszük: a Halálban mindez elmúlik, hiszen a Halál maga az elmúlás.

A Halálra úgy tekintünk, mint végső múltra, miközben észre sem vesszük, hogy az elmúlás nem múltbeli, hanem folytonos - benne van a szóban. Folyamatot akarunk helyezni a folytonosság nélkülibe.

Korlátainkat csak az életben tudjuk létrehozni - a Halál nem eltörli, hanem feloldja azokat. S így az életben állandóan kapaszkodni vágyó ember megretten a Halálban, hiszen vég nélküli térben találja magát. A végtelen pedig a teret is feloldja.

Valószínűleg éppen azért van halálfélelem, mert az élet és a Halál valóságát nem tudjuk egyeztetni. Képtelenek vagyunk elfogadni, hogy folyamatból csak folyamatba léphetünk. Mi csupán jelen lehetünk. Csak belehelyezkedhetünk, ezt viszont egyedül úgy vagyunk képesek elérni, ha lekorlátozzuk magunkat. Még nem tanultunk meg feloldani.

Ha valóban vágyni akarsz a Halálra, tanulj meg jelen lenni; tanulj meg feloldódni. A Halálba ugyanis csak a Szeretet által juthatsz el.

Ha valóban vágyni akarsz a Halálra, meg kell tanulnod, hogyan ismerd fel a valódi vágyat. A valódi vágy ugyanis a Szeretetből születik.

Választhatsz, hogy Te magad leszel Buddha, vagy elfogadod azt, amit mondanak róla. Ha ez utóbbi mellett döntesz, Tudós leszel. Ha ez előbbit választod, Élő.

Ha valóban vágyni akarsz a Halálra, Élővé kell válnod, másként ugyanis nem léphetsz be. Meghalás csak a Halálban lehetséges; a holt nem lépheti át a kaput.

Buddhává, Élővé nem válhatsz úgy, hogy elfogadod a tanokat, anélkül, hogy valóban jelen lennél bennük. Tudósnak lenni a valódi tudatlanság záloga.

Mondhatják Neked, hogy tudod, milyen az élet, hiszen Te magad is élsz. Én pedig azt kérdem Tőled: élsz, vagy benne vagy az Életben.

Papolhatnak Neked születésről, életről, halálról - ha azok sincsenek benne, akik beszélnek róla. Már pedig hogyan lehetnének benne? Aki a születésben van, még nem mondhatja el Neked, milyen az. Aki pedig a Halálban van, már nem mondhatja el Neked.

S ha el is mondhatnák, az nem lenne a Tiéd.

A Tudós a társadalom, a szocializáció "terméke", míg az Élő önmagáé.

A Tudós rab - hiszen függ a társadalomtól, amely létrehozta. Ezzel szemben az Élő szabad.

Elhiheted Buddha tanait, elhiheted a Biblia tanításait - vagy élhetsz.

Hiába írták le Buddha és Jézus szavait - ezek a szavak belülről jöttek. Aki belül van, benne van - nincs szüksége külső közvetítésre.

Nem véletlenül beszélnek Buddha "követői" szenvedésről, nem hiába írja le a Biblia a passiót. Amíg az Élő táncol én énekel, a Tudós egy helyben ül, hallgatja, figyeli.

Az irodalomtörténet úgy vélekedik, hogy az ókori görög művekben az író - és ez vonatkoztatva a korabeli társadalomra is - csupán külső folyamatokat ír le, mivel képtelen szemlélni a belső, lelki folyamatokat. Úgy hiszik, az ókori görögök nem ismerték fel lelki mozgatórugóikat.

A Tudós csapdába kergeti önmagát, ugyanis ha azt állítja, hogy az ókori görög művek csupán leírások, máris megkérdőjelezi az alkotások művészi létjogosultságát.

Ha Buddha valóban azt állította, hogy mindenféle létezés és mindenféle vágy szenvedés, miért nem lett azonnal öngyilkos, amint ezt felismerte?

Talán nem ismerte a Halált? Dehogynem, nagyon is jól ismerte. Ám azt is tudta, hogy a Halál maga is létezés. Akkor hát miért kergette volna önmagát egy újabb létezésbe?

Talán vágyai sem voltak? Miért ne lettek volna?

A vágynélküliség nem jelenti azt, hogy megszűnik a létezés, vagy éppen a szenvedés. A vágynélküliség a Tudós szerepe, melyet a társadalom ruház rá, hogy megőrizze függőségét.

A függőség azonban csupán látszat, éppen ezért kell minél agresszívebben fenntartani. A függőség külső félelem, sohasem valós, sohasem belülről fakadó. A függőség csupán kivetítés, hárítás. Valójában mindig az van függő helyzetben, aki ural.

Az uralmat viszont nem lehet megélni - a hatalmat igen.

Ha úgy érzed, valóban vágysz a Halálra, tulajdonképpen nem rá vágysz, csak Tudós akarsz lenni. Ha halálvágyad mögött felismered a gyűlöletet és/vagy a félelmet, sohasem vágysz rá igazán, viszont nagyon fontos dolog történik Veled: jelet kapsz.

Jelet arra, hogy kiléptél az Élőből és a Tudós felé haladsz.

A Tudós fél, az Élő boldog.