A közvélemény által rengeteget emlegetett szó a közmúltban.

A magyar nyelvnek megvan az a különös szépsége, hogy a szavak mögött is jelentést hordoz. Gyakran eljátszom a gondolatokkal és a szavakkal, így néztem kicsit a védőoltás szó mögé is.

Itt persze nem kívánok politikáról beszélni, tehát nem ebből a nézőpontból fogom szemlélni a szót, hanem csupán a sorok mögött olvasok. A politikáról csak egy megjegyzést teszek. Két fajta politika létezik: jó és rossz politika. Nem kell sokáig tűnődnöd, ha azt szeretnéd látni, melyikkel találkozunk ma, nem csak a mi országunkban.

Napjainkban, mire egy kisgyermek eléri a fiatal felnőttkort, számtalan védőoltást kap, amelyek különböző betegségek ellen hivatottak megóvni.

Csakhogy nem csupán testünket oltják be születésünktől kezdve, hanem személyiségünk, belső énünk is azonnal számtalan oltást kap. Ám ezek az "oltások" nem védenek, hanem eltakarnak valami elől.

Nem véletlen, hogy a Bibliában Jézus nagyon sokszor utal a gyermekekre. De ha nem vallásos szemszögből akarod nézni, gondolj a felvilágosodás vagy a humanizmus korára, amikor is a korabeli pedagógusok felismerték azt, hogy a gyermek nem tabula rasa-val születik a világra és nekünk, "tanult felnőtteknek" kizárólagos jogunk az, hogy a magunk képére formáljuk, neveljük őket.

Ezt a további történelmi érák tovább göngyölték, csakhogy az út egy ponton elkanyarodott. Ha tisztán látnánk C. G. Jung elméletét a kollektív tudattalanról, a tabula rasa és a szigorú keretek közé kényszerített szocializáció elvesztené értelmét.

Sőt, ha képesek lennénk a fizika egyszerűbb törvényeit (kezdve a newtoni törvényekkel) nem csupán a fizikai síkon szemlélni, hanem megérteni annak magasabb oktávját (mivel mindennek létezik alsóbb és felsőbb oktávja), gyökeresen változna meg életszemléltünk. Csakhogy a rendszer úgy lett kiépítve, hogy az alappilléreket ne tudjuk megpiszkálni, mert rájönnénk, hogy nem vasbeton épülettel állunk szemben, hanem légvárral.

Viszont mindaddig, amíg mi magunk nem leszünk képesek mindezzel szembenézni, elfogadni és a saját bőrünkön megtapasztalni az élet ezen oldalát, addig öntudatlanul oltjuk be a minket követő generációkat, akikben az éleslátás gyökerét szüntetjük meg.

A politika, és amit mi vezetésnek gondolunk mindezt nem tudattalanul teszi!

Mindenki félti a maga "kis szobáját". De mit is féltünk valójában?

Egónkat vonjuk páncél alá, mert nem ismerjük azt, milyen nélküle. Sőt, nem is kell teljesen elengednünk őt, csupán egyeduralmát kellene megtörnünk. Ám ha "kinti világunkban" nem működik demokrácia, miért éppen belül törekedjünk rá?

Addig pedig önként oltatjuk magunkat és vakon gyermekeinket is. Csakhogy ha mi magunk vakok vagyunk, mit várunk gyermekeinktől?