Az élet egy cseppet sem igazságos.

Legalább is a mi értelmezésünkben nem az.

Hogy tekintünk mi az igazságra?
Nagyjából éppen úgy, mint a boldogságra: elvárásokkal és tettek nélkül.

Azt gondoljuk, az igazság jár mindazért, amit eddig tettünk. Úgy véljük, ha jót s jól cselekszünk, minket megillet az igazság.

Ám az élet nem így működik.

Mindannyian elmondhatjuk, hogy vannak sérelmeink, amelyek az igazságtalanságból fakadnak.
Ha lenne igazság, akkor a küzdelmeink jutalomra találnának. Ha lenne igazság, akkor a bűntelenek nem szenvednének, elkerülné őket a betegség, s nem történnének értelmetlennek tűnő halálesetek.

Ha lenne igazság, az igaz emberek s az ártatlanok kegyben részesülnének.

Sokszor összetévesztjük az igazságot az ítélkezéssel.
Ez az általunk igazságnak nevezett "valami" szétválaszt minket bűnösre és bűntelenre, s a bűnöst bünteti.

Figyeld csak meg, mi minden rejlik a szavakba: a bűnöst bünteti.
Önmaga ellen tesz.

Sokszor a jogot és az igazságot azonosnak véljük.
Emiatt azt képzeljük, hogy az igazság rajtunk kívül álló.
Épp olyan elkorcsosultnak látjuk, mint a szeretetet és a boldogságot.

Mindezekért görcsösen dolgozunk, s verítékünkért cserébe feloldozást várunk.
Majd amikor ez elmarad, csalódottan, keserűen kiáltunk fel: "Hol van az igazság?"

Ott tévedünk, amikor azt hisszük, hogy az igazság értünk, sőt, helyettünk van.
Olyannyira bízunk benne, hogy ledobjuk magunkról a szabad akaratot, ezáltal tehetetlenné téve önmagunkat.
Azt mondjuk: "Én megtettem, ami tőlem tellett. Innentől átadom magam az igazságnak."

Érdekes megfigyelni, hogy az igazsággal kapcsolatban pontosan ellenkezőképpen cselekszünk, mint a hittel kapcsolatosan. A vallás arra tanít minket, hogy gyarló, bűnös emberek vagyunk, s szüntelenül tennünk kell a bűnbocsánatért, a feloldozásért, az üdvözülésért.
Hogy tesszük mindezt? Magunkat vádoljuk, s buzgón keressük önmagunkban a hibát. Ám ahelyett, hogy vélt, megtalált hibáinkat az önmegismerés és az önelfogadás eszközeként használnánk, Istentől várjuk a megbocsátást.
Istentől, s nem magunktól.

Mókuskerékbe űzzük magunkat, észre nem véve, hogy lassan őrlődünk a bűn és a feloldozás véget nem érő tébolyában. Egy pillanatra sem tanulunk hibáinkból, helyette újra vétkezünk, majd ismét esdeklünk a megváltásért.

Elvégre miért is tennénk másként, ha Isten újra és újra megbocsát nekünk?
Milyen jóságos ítélőszék előtt állunk... Tegyünk bármit, elég vállalnunk a bűnhődést és az önmarcangolást, s lám: máris fel lettünk oldozva.

Hitünkben tehát mindig bűnösek vagyunk.
Ezzel szemben mit teszünk mindennapi életünk során? Abban a hiszemben cselekszünk, hogy "jótét helyébe jót várj". Elegendőnek tartjuk helyesen eljárni, s várjuk a csodát. Netán még elismerően megveregetjük vállainkat: "Ez így helyes!" - s várjuk a jutalmat... ami nem érkezik meg.

Ezzel pedig kezdetét veszi a vádaskodás, ami pontosan ellenkező lesz a hitben remélt bűnbocsánattal.

Melyik a helyes út?
Azt kell mondjam: egyik sem.

Hiszen az életben nincsenek kijáró jutalmak. Az élet nem piac, ahol saját értékeinket másra cserélhetjük.
Nem csupán pénzért nem vehetsz szeretetet, boldogságot, vagy éppen igazságot: az életedért sem!

Mi az, amit tehetsz?
Először is fel kell ismerned és el kell fogadnod a karma törvényét - mint igazságot.
Ugyanakkor azt is tudnod kell, hogy tetteid nem csupán önmagadra hárulnak: mindenre és mindenkire hatással vagy. S ami még ennél is fontosabb: senki nem fog ellened fordulni. Bárhogy tégy, támogatni fognak.

De csak akkor, ha élsz a szabad akarattal.
Ha megpróbálod átruházni másra: el fognak fordulni Tőled.
A Te akaratod a Tiéd. Nem adhatod másnak.

A szabad akarat arról is szól, hogy mindaz, amit teszel: önmagadért teszed.
Nem érdekből, nem zsarolásból. Elfogadod, hogy bármi is történik, szabad akaratodból cselekszel.
Fontos, hogy semmi se várj érte cserébe.

Ne azért szeress valakit, hogy ő viszont szeressen Téged.
Ne azért neveld a gyermekeidet, hogy ők hálásak legyenek Neked.

Ha mindezt elvárod, pontosan az ellenkezője fog történni. Az életed pokollá fog változni - saját szabad akaratod poklává.

Bármi is történjék: Érted történik.
Ebben rejlik az Igazság.