Nietzsche nem kisebb dolgot mond ki, mint korunk ars poetikáját, főként azáltal, amit hozzátesz: "Mi öltük meg!"

Emlékszel, amikor az Isten szó jelentéséről beszélgettünk? (Igen, beszélgettünk, mert ilyenkor kapcsolatba kerülök Veled. Érezlek, ezért szólok Hozzád.) Pontosan ez az, amit megöltünk: az Ős Tent.

Egy-két nappal ezelőtt még úgy fogalmaztam: az egó gyáva, ám ma rá kellett döbbennem valamire. Az egó korántsem ennyire egyszerű, és kisstílű. Önmagamnak mondanék ellent, ha azt állítanám, hogy az egó gyáva, ugyanakkor látom, tapasztalom, meddig képes elmenni. Honnan meríti a bátorságot? Onnan, hogy tudja: nincs egyedül. Elszánt kisfiú, de ha baj éri, ott van anyuci szoknyája, ami megvédi. Tudja, hogy ha körülötte tombol a szélvihar, a forgószél közepén csend van, nyugalom, mozdulatlanság.

Ez a középpont az Ős Ten. Mondhatnám úgy is, itt lakik az Isten, de ez nem igaz, csupán innen indul ki.

Ma este sokadszorra ültem a zenekar soraiban, és sokadjára néztem és hallgattam végig a West Side Story című musicalt, viszont a végső konklúziót csak ma este értettem meg, a hazaúton. A darab fináléjában megtörténik a harmadik gyilkosság, melyet az ellenségeskedés, a bosszúállás mellett féltékenység is vezérel. Maria pedig a katarzis csúcspontján ezt mondja: "Mi öltük meg. (...) De mostmár én is tudok ölni, mert tudom, mi a gyűlölet."

Ez az, amit ma éjjel sikerült megértenem, amikor is Nietzsche gondolatai jártak a fejemben, s ráeszméltem, hogy a mondatok azonossága nem a véletlen műve. Arthur Laurenc, a musical szövegírója továbbálmodta azt, amit Nietzsche nem fejezhetett be, de Mariaval csupán féligazságot mondat ki. A teljes igazság Benned lakozik.

Tudod, mi a gyűlölet? Meg tudod fogalmazni?

Tudod, mi a Szeretet? Szeretet nélkül a gyűlölet nem értelmezhető. Pedig mai világunk, a tudomány kora hemzseg a meghatározásoktól, mindent "definiál". A hibát pedig ott követi el, hogy mindent önmagában akar fogalomba ágyazni, nem akarja megkeresni az ellentettjét. Pedig mindennek van másik oldala. Aminek nincs, az nem létezik.

A Sötétség Fény nélkül, az éjszaka nappal nélkül, a Jang Jing nélkül nem létezik.

Az egó az Ős Ten nélkül nem létezik, és ezt tudja is.

Gyakran érzem úgy, hogy a gondolataim, mindaz, amit itt leírok, amit érzek, amit élek, halva születik. Félek, hogy nem találja meg a hasonlót, mert az már nincs. Meghalt. "Mi öltük meg."

Az az elemi félelem, az a megmagyarázhatatlan rettegés, amit érzünk, abból ered, hogy az Isten (az Ős Ten) halott, megöltük. Rossz irányból indultunk el. Az egónk a saját csapdánkba csalt minket. Elpusztította azt, amiből táplálkozni tudott. Nincs már menedéke.

Ám az Isten és az egó kapcsolatáról tudnod kell még valamit.

Egyensúly csak úgy létezhet, hogy az egyik oldal tökéletes ellentetjét képviseli a másik félnek. Halandóság és halhatatlanság csak együtt létezhet. Az egó halandó. Az egó azonosul azzal a lénnyel, aki vagy, ám tested halálával ő is halálra van ítélve, hiszen akit magáénak hitt, nincs többé.

Hogy újra a színház világát hozzam példaként: az egó a lehető legrosszabb színész. Nem képes több szerepet eljátszani, csak egyet, és azt is csupán egyetlen alkalommal. Véget ér a darab, s rá nincs szükség többé.

Ám ott van az Ős Ten, a halhatatlan. Ő az a színész, aki tudja, hogy több szerepet is képes kiválóan eljátszani. Számára az élet nem egyetlen alakítás, hanem egy nagyon hosszú szerep, melyet mindaddig alakítania kell, amíg a darab műsoron van. Ha viszont lekerül a színlapról, már készen áll az újabb szerep megformálására.

Az egó csupán a maszk, melyet az Ős Ten, a Te középpontod magára ölt. Ott van alatta önmaga, ám az egó annyira hiteles álarc, hogy elhiszed, azonosulsz vele. Ám amikor vége a darabnak, kijössz a nézőtérről és bemész a művészklubba, meglátod a színészt a sminkje nélkül, első pillanatban nem ismered meg, csak később jössz rá, hogy ő volt az.

Az életben ugyanez megadathat, de ahhoz be kell jutnod a művészklubba, a színfalak mögé, ahová csak kevés néző leshet be.

Tehát ne feledd: megöltük, de halhatatlan. Csupán magunkat tudjuk eltávolítani tőle, ő pedig nem fog erőszakkal visszatérni. A szelleme viszont mindaddig kísérteni fog, amíg fel nem ismered, s nem leszel Te magad is Ebenezer Scrooge.