Általában szeretem, ha a dolgok "ki vannak mondva", most mégis ódzkodom a bennem lévő gondolat kimondásától, mert az az Ős Ten része, aki halhatatlan létére halottá vált, s mindaddig, amíg képtelenek vagyunk visszafogadni a helyére, nem fogjuk tudni elfogadni az Igazságot.

Vajon jó-e az, ha minden "ki van mondva", ha mindennek megvan a saját neve?

Az ősi kultúrákban nem véletlenül volt tiltva Isten nevének kimondása. Innen ered az a sok név, amelyek közül néhányat még ma is hallhatsz: Brahman, Siva, Jehova, Allah, stb. Ők nem különböző "személyek", hanem egyazon Energia több formája.

A tudomány éppen ott öli meg az Ős Tent, hogy mindent definiálni akar. Nem hisz a csodákban, mindenre tud magyarázatot, mindenre törvényt alkot, amire pedig nem tud magyarázatot találni, azt nem fogadja el, nem foglalkozik vele. Homokba dugja a fejét, s azt mondja: "így nem látlak, tehát nem létezel, nem kell veled törődnöm".

Nem ismeri az Alázatot, helyette önmagának hazudik.

Az Alázat nem azt jelenti, hogy alábecsülöm magam, s azt mondom, Te vagy a nagyobb, az erősebb, akármi legyen is, neked van igazad. Az Alázat azt jelenti, hogy nem próbálok meg felülkerekedni rajtad, hanem elfogadlak. (A harcművészetek legfontosabb alappillére az alázat.)

Csakhogy az Elfogadáshoz Szeretet kell.

Na, de kérem! Szeretet? A mai világban? Ugyanmár!

Ha a Szeretettel foglalkozunk, akkor értelmét veszti a tudomány, a politika, a kereskedelem, a média, s mindaz, amire a modern világkép felépül. Ez a modern világkép pedig pontosan tudja magáról, hogy amire épül, az bármikor összedőlhet, ezért eltakarja, más köntösbe bújtatja. Nem szeretné, hogy bárki is leleplezze, s ez ellen minden módszert bevet, semmitől sem rémül meg.

A modern világkép nem érti önmagát! Már régóta nem teljes. Eleinte féligazságokra támaszkodott, amelyek mára hazugságokká aljasultak.

Sokan úgy vélik, hogy a tudomány az egyház ellensége, pedig valójában éppen egymást szolgálják. Persze, ezt kifelé nem lehet megmutatni, ezért a közönség előtt egymás haját tépik, a függöny mögött pedig már következő közös tervüket szövik. S mindehhez társul még a politika. Együttes erővel dolgoznak, ami az "egyszerű halandó" számára félelmet kelt, ezért megalázkodik előtte.

A Félelem ugyanis megöli az Alázatot. Ellenben az Alázat térdre kényszerítheti a Félelmet. A képlet egyszerű, csupán meg kell fordítani. Elvégre minden egyenlet akkor helyes, ha az ellenkező irányba is működik.

Így a hazugság a saját csapdájába esik: önmaga fegyverével végez saját magával.

Ahhoz, hogy ezt elérjük, Alázatot kell tanulnunk, az Alázat ugyanis nem megöli, hanem erősíti az Ős Tent. Kinyitja azt a kaput, amelyen eddig azt hittük, nem tudunk átkelni, pedig csak rossz irányból közelítettük meg.