"Az a lényege, hogy a ma élő emberek egy részének van egy ilyen pálmalevele, ami Indiában található. Ez nem azt jelenti, hogy azok az emberek kiválasztottak, csak ők esetleg már mutatnak némi érdeklődést, hajlandóságot arra, hogy ne csak a világi és mindennapi dolgokkal foglalkozzanak, hanem a dolgok mélyebb jelentésével is. {...} Ez a levél nagyon régen íródott, de mégis az egész életedet, életfeladatodat magában rejti. {...} Azt mondják, akik hallanak róla, és tényleg arra adják a fejüket, elég nagy eséllyel meg is találják. {...} Biztos vagyok benne, hogy az enyém ott van."

Az idézet akár egy regényből is származhatna, ám ennél sokkal nagyobb Író tollából ered: az Élettől, s egy baráttól, egy Ajándéktól.

Nekem ők jelentik ezeket a Pálmaleveleket. Tudom, hogy honnan jönnek, látom őket, velük vagyok: egyek vagyunk. Az Élet páratlan pókhálójában ott a közös szál, s tudjuk, nincs, ami elszakítsa. Mégsem érezzük magunkat csapdában, mert valami mást is érzünk.

Ezek az érzések ha találkoznak, hegyeket mozgatnak meg. Felismerjük egymást, s örömünk sokszorzódik a másik örömében. Nincs enyém és tiéd. Tudjuk, hogy amiről úgy hisszük, birtokoljuk, nem a sajátunk. Nem sajátíthatjuk ki, nem zárhatjuk kalitkába, mint rabmadarat, nem markolhatjuk meg a szivárványt.

Ha jártadban virágot látsz, s letéped, csak ideig-óráig tündöklik látszólagos pompájában. Mivel elszakítottad őt Gyökerétől, halálra ítélted. Nem a tiedként hal meg!

A Pálmalevelek viszont Érted nyílnak! Egy levele Te vagy!

Nézz körül: nem vagy egyedül! Ott vannak Melletted, ahogy mindig, akkor is, ha nem akarod látni.