Mellettem kék gyertya ég,

Szívem úgy ragyog, mint a lángja.

Ujjammal puhán érintem,

Mintha arcod simogatná kezem.

Érzed-e a húst, amint

Leszakad a Lélekről?

S két szabad Angyal suhan,

Száll messze a Szélben.

Magunk vagyunk, s hol

Nem látlak, újra felismerlek Téged.

Kezünk erőtlen, de szívünk

Összefonódik a Végtelenben.

Hol álmod csendes,

Ott vagyok.

Hol lelkem zokog,

Velem vagy.

A Hold és a Nap vagyunk,

A bölcső, mely elringat.

A szemfedő, mi összeköt,

S az álom, ami ébren tart.