Mennyi kétségbeesett, rohanó, menekülő ember...

Egy úgynevezett közösségi oldalt böngészek. Csupán a profilképeket figyelem. Rengeteg közös kép, és sok olyan, ahol csak a barátnő/barátnő szerepel.

Az internet világában egy ilyen oldalon megjelenő kép szinte felér egy bemutatkozással - és az adatlapig még el sem jutottunk.

Milyen benyomást keltenek ezek a képek?

Közös kép. Csak vele vagyok "értelmezhető". Ő hozzám tartozik. Nélküle "nem én vagyok".

Figyeld meg ez utóbbi mondatot: az állításban benne van a tagadás - tehát egyenértékű a hazugsággal.

Az én "határom" nem lehetsz Te. A birtoklás lényege, hogy nem magamat nyitom ki valaki vagy valaki felé -és válok befogadóvá-, hanem magat terjesztem ki: az enyémmé válik. Úgy is mondathatom: amire kiterjesztem magam, az én vagyok.

Te nem lehetsz én, ahogy én sem lehetek Te.

Az egyetlen, ami valójában az enyém: önmagam. Belső Ős Tenem.

Kép, amelyen csak a barát/barátnő szerepel. Én semmi vagyok, csak ő általa jelentek valamit is. Leírom magamat.

Az éremnek két oldala van -egymást nem emészthetik fel.

Csakhogy a "férfias játékok" lényege az lett, hogy Istent játsszunk. Amikor a férfi az autóját bütyköli, a következőket nyílvánítja ki: "Meg tudtam csinálni. Én. Elromlott, de rendbe hoztam. Én." A Teremtés érzését véli felfedezni magában, s ezt minden lehetséges területre ki szeretné terjeszteni - a családra, a barátokra, a párkapcsolatra, stb.

Szüntelenül dolgozik benne az "Én csinálom", és sokszor észre sem veszi, hogy azt is újjá akarja teremteni, amire nincs szükség. Ekkor borul fel az egyensúly.

Ugyanakkor a "férfias játék" nem azt jelenti, hogy a nőkből ez teljességgel hiányzik.

Pontosabban: a szó valódi értelmében vett Nőben ez ugyanúgy benne van. A férfi vagy a nő csak a felszínen mutatkozik meg, az csupán a jéghegy csúcsa. Amiből gyökerezik, abban mindkét principium jelen van.

Mi viszont úgy gondoljuk, hogy ez így helytelen. "A nő legyen nő, a férfi pedig férfi" - s ezzel kezdetét vesszük a gyökerek pusztításának. Ám gyökerek nélkül a legmagasabb, legterebélyesebb fa is kidől. Sokan érzik már a gyökerek hiányát, ezért kezdik el a benső hiányt a külsőséggel ellensúlyozni - mindhiába.

A Szerelmet úgy képzeljük el, mint az élet legszebb, legstabilabb dolgát. Lehet, hogy a baj ott kezdődik, hogy elképzeljük?

Megszeretünk valakit és máris úgy hisszük: "Ő az". Meg akarjuk tartani mindazt, amit ő jelent számunkra - vagyis nem az embert, a Társat, a Férfit, a Nőt akarjuk magunk mellett tudnak, hanem azt, amit képvisel. Olykor ki is mondjuk: "Mellette biztonságban érzem magam."

A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.

(Máté Evangéliuma 8:20)

Átutazók vagyunk - ugyanakkor ezt nem tudjuk, nem vagyunk hajlandóak elfogadni, éppen ezért keressük szüntelenül a biztosat, a biztonságot.

Keresésünk állandó, s értelmetlensége éppen ebben rejlik: a Változóban kutatjuk az Állandót - az Élőben a Halandót.

Így lehet, hogy egy ideig a magasban járunk, majd újra visszaesünk a földre, ahonnan indultunk - mivel az Igazság ott van. Ott kell keresnünk.

Keress a Gyökerek között és megleled a virágban.