Úgy vélem, nekünk embereknek az a legnagyobb bajunk, hogy nem tudunk elfogadni.

Mindent meg akarunk változtatni, mindig mindennél jobbat szeretnénk - mintha létezne tökéletes.

Személyiségeket akarunk átformálni.

Képtelenek vagyunk feloldódni a pillanat végtelenségében.

Rohanunk, s ebben a tébolyban nem látjuk meg azt, ami nem a mi tempónkat követi.

Többet sopánkodunk azon, ami nincs, minthogy örülnénk annak, ami van.

Többet nézünk, de kevesebbet látunk.

Az Egység nem azt jelenti, hogy csak egyfajta van, hanem azt, hogy a csodálatos tarkaságban minden szín egyenlő, mert egyforma része az Egésznek.