Valahányszor szerencsétlenség ér bennünket, a megrendülés mellett számtalan érzés, indulat kap szárnyra.

Az első kérdés mindig az: miért történt?

Valóban akarod tudni? Hiszed, hogy van miért?

Miért magadon kívül keresel?

Nézd meg őket, akik most ezer sebből véreznek, s tekints magadba.

Ami Neked van, az most Nekik nincs.

Valaha Ők is azt hitték, ez az övék. Ma már tudják, mit jelent az, amikor egy reggel arra ébredsz, többé nincs.

Te ekkor is azt kérdeznéd, ki vette el tőled?

Két dolgot tehetünk.

Az egyik, hogy görcsösen kapaszkodni kezdünk mindabba, amit a magunkénak érzünk, hiszen arra már rájöttünk, mennyire tünékeny is, ami biztosnak látszik.

A másik pedig, hogy átadjuk magunkat az elfogadásnak, s annak a megcáfolhatatlan igazságnak, miszerint semmit sem vihetünk magunkkal.

Amihez ragaszkodsz, körmödet belevájva halálos sebet ejtesz rajta.

Nem a megtartást, hanem az elengedést kell megtanulnunk.