Még mindig félelemből cselekszünk.
Ezzel szemben a Tökéletesre vágyunk - olyanra, ami nincs, azáltal, ami hamis.
Félelmeink kalodájában éljük napjainkat.
Félünk a hibáktól - ezért hibázunk.
Hitünket is csupán a félelem táplálja.
Lehet-e hinni oltalomért esedezve? Képes lennél előre néző tekintettel hinni?
Párkapcsolatainkban sokszor nem a Szerelmet, hanem a menekülést keressük.
Mit gondolsz, miért megy tönkre megannyi kapcsolat?
Kiben hiszünk?
Magunkban?
Ha hinnénk magunkban, nem mástól várnánk a gyógyírt lelkünk fájdalmaira.
Démonjainkat félelmeink szülik - nem pedig fordítva.
A félelem pedig gátat szab a megismerésnek.
El tudsz képzelni egy világot félelem nélkül?
Miért félsz tőle?
