Azt mondják, keresnem kell Téged, mert választ csak Benned lelek.

Azt mondják, nincs találás, csak keresés van.

Kérdezhetném, miért keresselek, ha nem találhatlak meg.

Nem kérdezem.

Nem kérdem, mert tudom, hogy visszaterelnél. Szelíden mosolyognál, s kezedet vállalma téve azt mondanád:

"Rossz útra tévedtél. Miért bennem keresel?"

"Téged kereslek."

"Csakhogy én nem az vagyok, akit keresel."

Megtanítottak, hogyan lássalak Téged, hogyan éljek Neked, de a Te trónusod nem katedra, ami előtt pontosan kell visszamondani a leckét. Előtted milliárd könyv hever, s Te mindnek hiszel - egyenként.

Te úgy akarod hallani a leckét, ahogy magam tanultam. S mikor félve felpillantunk Rád a nehéz felmondás után, észrevesszük, hogy nincs Előtted napló.


Ha Te igazságos vagy, hova tűnt az Igazság?

Hiszen Te adsz és elveszel.

Mi viszont letakarjuk egyik szemünket, és csak azt látjuk meg, ha elveszel. S így teszünk mi is. Elveszünk, s úgy tartunk magunknál mindent, mintha bármi is miénk lenne. S mikor a legszebb ajándékot is levettük a polcról, dagadunk a büszkeségtől, hogy meg tudtuk szerezni magunknak. Majd a por elszáll, és a némaságban ráeszmélünk, hogy nincs kivel megosztanunk.

Megvettük az értéktelenséget.


S mikor a bánat sava mar, a fájdalomban Hozzád kiáltunk, a kínban haragunkat ordítjuk Rád.

Tűzbe dobjuk Bibliánkat, s a máglya mellett üvöltünk: "A Teremtés hibás." Noha Te saját képmásodra alkottál bennünket, de süketek vagyunk, s nem halljuk mondataidat:

"Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül."

Nem hallottuk a legszentebb szót: teremteni.

A Te hasonlatosságod az, mely a teremtés csodáját számunkra is megadja - mi pedig általa pusztítunk.

A Te hasonlatosságod az, amely bennünk tükröződik.


Kit is keressünk hát?

A Tökéletességet? Vagy inkább higgyük, hogy a Teremtés nem hibátlan, így felmentve magunkat, s hibáztatva Téged?

Tudom, hogy Te most is ránk mosolyogsz, s azt mondod:

"A Bölcsességnek magva nem ott van, ahol keresed, hanem ahol megleled.

Mielőtt keresnéd, találd meg magad."