Nagyon régen beszélgettünk a párkapcsolatokról, ezért is gondoltam, ideje egy kicsit leporolni ezt a témát.

Elég sok mindenről esett szó ennek kapcsán, ám sajnos olyan korban élünk, amikor az evidensnek vélt dolgokat újra elő kell venni és beszélni kell róluk. Hiába a kommunikáció éltetése, elbeszélünk egymás mellett. Halmozzuk a szavakat, ahelyett, hogy a legtisztább szavakhoz nyúlnánk vissza.

Szinte csak felszínes kifejezéseket használunk, s nem nézünk mögéjük. El fogunk jutni oda, amikor már nem értjük egymást.

Mit tudsz felmutatni?

A válasz: ABS-sel, tempomattal és Hepa-filteres légkondival ellátott bioetanol meghajtású autógépkocsit, könnyűszerkezetes amerikai konyhás lakást, dual core-os wi-fi-s laptopot, valamint superslim 3G-s IPhone-t.

Olyan szavakkal vesszük körbe magunkat, amelyek "trendiek", s bár nem értjük őket, biztonságban érezzük magunkat általuk.

Szingli nők és férfiak járnak disco-ba, ahol a rezidens DJ a legnagyobb slágereket pörgeti, miközben a welcome drink-et isszák.

Persze, a világ változik, s vele együtt változik a nyelvi kultúra is.

Már nem is vagy menő, ha nem vagy képben az új divatirányzatokkal.

De mit szólsz ahhoz, ha azt mondom: a szerelem is változik?

Nemrég egy lelkész prédikációját hallgattam, melynek témája ez volt: a boldogító igen után.

Sokan úgy gondoljátok, a szerelem sosem fog változni. Ugyanúgy fogom szeretni a feleségemet 20 év múlva, mint most, s ugyanilyen boldogok leszünk.

Elmúlik 20 év, ránézel a nőre, akit a legnagyobb szerelemben az oltárhoz vezettél, s csalódva azt mondod: "Ez már nem ő." Igen ám, csakhogy Te sem vagy már az.

Már pedig nem cseledhetünk úgy, mint 20 évvel ezelőtt. Ha odamennék a feleségemhez és megkérdezném: "Nincs kedved sétálni és beszélgetni?", vagy "Elkísérhetlek egy darabon?", netán megszöktetném, valószínűleg elmeháborodottnak tartana.

Uraim, bizony van egy komoly lemaradásunk a nőkkel szemben: a legtöbben közülök tisztában vannak azzal, hogy az életben megannyi szerepben tetszelgünk, s nagyszerűen eljátsszák a szeretőt, az édesanyát, a nagymamát, s az idős asszonyt.

Mi viszont mindig abban a szerepben szeretnénk látni, ahogy beleszerettünk: fiatalnak, vonzónak és szerelmesnek. S közben észre sem vesszük, hogy magunk is megöregedtünk, s kis jó indulattal sem lehet bennünket vonzónak nevezni. Pláne szerelem ... ugyan.

S mit teszünk ekkor?

Azt mondjuk: a házasság börtön, s mi szépen leláncoltuk magunkat. Nekünk senki sem szólt, hogy az asszonynak fontosabbak lesznek a gyermekeink, mint magunk. Folyton csak azt hajtogatja, hogy ő nem csupán feleség, hanem édesanya is. Na és? Én pedig apa vagyok.

A másik lehetőség, hogy mindemellett keresünk egy fiatal, vonzó nőt, aki pótolja mindazt, amit a feleségünk már nem, s ráadásul még meg is hallgat.

Mintha ő sosem változna. Ha pedig őbelőle is édesanya válik ... akkor gyorsan elhagyjuk a süllyedő hajót.

Ismerős motívum.

Az asszony, aki pusztulásba taszítja a férfit.

Érdekes módon a Szentírásban Éva jelenik meg vétkesként. Ő bírja rá Ádámot, hogy egyenek a Tiltott Gyümölcsből.

Ám tegyünk még lépést visszafelé. Mi az oka annak, hogy első emberpár vétkezik? Nem más, mint a változás el nem fogadása.

És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg.

(Mózes I. könyve 3:4)

A menekülés sosem fog véget érni, amíg önmagunk elől futunk.

El kell fogadnunk a tényt, hogy a szerelem, amit öröknek és csodálatosnak tartunk, éppoly változó, mint mi magunk. Amikor azt mondjuk a párunknak, "Sosem hagylak el" és "Mindig szeretni foglak", legszívesebben megnyomnánk a pillanat állj gombot.

A szomorú igazság pedig az, hogy nincs "megtaláltam Őt" - a Szeretet ugyanis nem lehet belefejezett.

Sem a szerelem, sem a házasság nem "készen kapott". Mindössze mi emberek hisszük azt, és cselekszünk úgy, hogy ha valamit elérünk, akkor az onnantól kezdve "megvan". "Megszereztem, már nem kell semmit sem tennem."

"Papírom is van róla, most már hátradőlhetek."

A házasság szentsége nem lezárás, hanem egy hatalmas vállalkozás kezdete. Az oltár előtt nem látjuk a végét. Amikor kimondjuk, "Szeretlek", magunkban azt érezzük, ennél már nincs tovább, főként nincs feljebb.

"Elfogadod-e?"

Mit jelent ez számodra?

Kérlek, légy az útitársam.

Hosszú az út, lesz időnk megismerni egymást. Szeretném, ha a Te jegyed mellém szólna. Néhány részt már ismerek. Nagyon várom, hogy megmutathassam Neked.

Ez az öröm a kisgyermek öröme, aki már tűkön ül, hogy megmutathassa az ajándékot, amit kapott. Nem azért, hogy dicsekedjen - számára sokkal fontosabb a megosztás öröme. Azt szeretné, hogy az ő öröme a Tied is legyen.

Most Egy vagy a számomra. Hamarosan nem csak nekem fogod ezt jelenteni.

Engedd meg nekem, hogy megismerhesselek.