Soha sem engedted, hogy Mesternek nevezzelek, vagy mesterként beszéljek Rólad.

Most már tudom, miért.


Mester nem létezik. Vezetőnk van, aki velünk együtt formálódik - még nincs készen.

Tanárnak, tanítónak lenni nem azt jelenti, hogy birtokolni a tudást, hanem őrizni azt. Aki birtokol, valójában semmije sincs - csak fél szembenézni ezzel. Aki őriz, nem hajtja birtoklási vágy, hanem Alázat vezérli.

A tanár, tanító nem kizárólagos birtokosa a tudásnak. Csak közös tudás létezik. Tanítani annyit tesz, mint hozzásegíteni tudáshoz. Tisztában lenni azzal, hogy az út végtelen, és nem csak mi magunk járunk rajta: előttünk, velünk együtt, és mögöttünk is sokan haladnak. Utunk közös, tapasztalatunk egyéni. Megoszthatjuk egymással, de egymás helyett nem élhetjük meg.

A tanításnak párja a tanulás. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy előbb az egyiket kell elsajátítanod, hogy adhassak a másikból. Folyamatosan kell merítened mindkettőből, hiszen egymást táplálják. A tanítás mellett a tanulás szünhetetlen.


Mindez csak egyik alapja a tanításnak, és a tanítói, tanári hivatásnak.

Mindannyian tanulunk és tanítunk. Ezt el kell fogadnunk. Nem csupán szüleinktől és tanárainktól, hanem gyermekeinktől, növendékeintől éppúgy, akárcsak emberi kapcsolataink mindegyikétől - párkapcsolatainktól pedig különösen. Ez a tanulás nem csak általános, de személyes is. Ha pedig nem sajátítod el a tanulás felelősségét, a tanításét sem fogod elérni.

Pedagógusnak, tanárnak, tanítónak lenni egy megkülönböztetett hivatás. Nem jár feltétlen megbecsüléssel. A Tiszteletet, az Alázatot magamban kell megteremtenem. Ha ezeket nem sugárzom kifelé, nem várhatom el, hogy vissza is kapjam. Külső világomban csak azok fognak megjelenni, amiket bensőmben már megteremtettem. Mindezért egyedül én vagyok a felelős.

A gyermekek tanítása az egyik legjobb formáló erő. A gyermek a legkifinomultabb, legérzékenyebb és legőszintébb "műszer". Minden rezgést páratlan pontossággal képesek kitapintani.

Amire pedig különösen érzékenyek: a Hitelesség. Az emberi lélek és szellem legfőbb bírái ők. Gyermeki őszinteségüknek köszönhetően a hiteltelenséget nem fogadják el. Számukra a név, a diploma, a külső elismerés csupán áttetsző fátyol. Ők még nem kívülre figyelnek, hanem befelé. Azt kérdik Tőled, "Ki vagy Te?", nem pedig azt, "Miként látnak mások".

A hazugság pedig kíméletlenül letépi rólad a fátylat.

Ma újabb felemelő csodában volt részem: egy öthetes csecsemő közelében lehettem. Édesanyja hatalmas szeretettel beszélt róla, s én is kérdezgettem. "Jó alvó és jó étvágya is van ... viszont öltözködni nem szeret. De azt mondják, a babák nem szeretnek öltözködni." Szinte önkéntelenül jött a mondat a számra: "Persze, hiszen odabent minderre nem volt szükség."

"Minden nap azon gondolkodom, ahogy látom a gyermekemet, vajon mennyi mindent kell megtanulniuk. Mennyi különös, eddig nem ismert ingerrel találkoznak." Én pedig szótlanul ültem, tekintetemet csak pillanatokra tudtam levenni a csecsemőről. Mint Bölcs Tanítót, úgy figyeltük minden rezdülését.

Ekkor döbbentem rá, hogy nem kibújtam tanítói palástomból, hanem éppen abban a pillanatban vetettem magamra.

Ezért nincsenek mesterek. Viszont vannak közöttünk Bölcsek. Ők azok, akik felismerik, hogy némán kell figyelniük tanítványaikat, mert a megértést nem mi adjuk számukra, hanem bennük csillan fel.

Korunk áltanításai nagyon könnyen felismerhetők: mindent a legapróbb részletekre boncolnak, rengeteg érthetetlen, feleslegesen hosszadalmas magyarázattal fűszerezve.

A Leckék az életről című filmben a tanítvány felidézi egykori tanára egy óráját:

"Bejött a terembe. Megállt a katedra előtt ... és várt. Szótlanul. Egy darabig csendben tűrtünk, majd 20 perc eltelte után nyugtalanná váltunk és vártuk a magyarázatot. Majd hosszas hallgatás után megszólalt, de csak egyetlen kérdést tett fel: Mi történik itt?"

A Bölcs Tanító nem tett mást, mint meghallotta a Csendet. Az igaz kérdések mindig a Csendben mutatkoznak meg.


A tanítás nem más, mint meditáció. Magamba kell figyelnem, a Középpontomba. Az igazi tanítás: önmagad tanulása.